Melyek az égésgátló anyagok textíliákra való felvitelének szabványos technikái?

Az égésgátló anyagok textíliákon történő alkalmazása különféle technikákat foglal magában, amelyek az adott szövettípushoz, a kívánt tulajdonságokhoz és a végfelhasználási alkalmazásokhoz igazodnak. Ezek a technikák biztosítják, hogy az égésgátló vegyszerek hatékonyan tapadjanak a szálakhoz, így hosszan tartó tűzállóságot biztosítanak. Íme néhány szabványos módszer az égésgátló anyagok textíliákra történő felvitelére:

1. Bélés
A párnázás egy széles körben alkalmazott technika, ahol a szövetet égésgátló oldaton, majd hengereken vezetik át a felesleges folyadék eltávolítására. A folyamatot jellemzően szárítás és kikeményedés követi.
A szövetet égésgátló fürdőben áztatják és hengerek közé szorítják, hogy szabályozzák a vegyszerfelvétel mennyiségét.Egyenletes felhordást biztosít, alkalmas nagyüzemi gyártásra.Általános lakástextilekhez, mint például függönyök és kárpit.

2. Bevonat
A bevonat során égésgátló vegyszert visznek fel paszta vagy oldat formájában közvetlenül a textil felületére. Az égésgátlót a szövetre kenik vagy hengerelik, majd megszárítják és kikeményítik. Felületi gátat biztosít a lángok ellen, amely alkalmas vastagabb szövetek.Gyakran ipari textilekhez és védőruházathoz használják.

3. Permetezés
A permetezés során az égésgátlókat finom permet vagy permet formájában alkalmazzák, ami lehetővé teszi a helyi vagy teljes felületi kezelést.A szövetet égésgátló oldat permetezett ködének teszik ki.Alkalmas összetett formák és szerkezetek kezelésére, könnyen ellenőrizhető a felhordás.Használt szövetek meghatározott területeire vagy összeszerelt termékek, például sátrak vagy autóbelső kezelésekor.

4. Merítés/mártás
A bemerítés során a szövetet egy ideig égésgátló oldatba merítik az alapos telítettség biztosítása érdekében.A textíliát égésgátló fürdőbe mártják, majd hagyják megszáradni.Biztosítja az égésgátló anyag mély behatolását a szálakba.Erős lángot igénylő anyagokhoz alkalmas. késleltetés, például védőfelszerelésben és ágyneműben.

5. Hab kikészítés
A Foam Finishing habhordozót használ, hogy az égésgátlókat egyenletesen vigye fel a textil felületére. Az égésgátló vegyszereket habbá keverik, amelyet felvisznek a szövetre, majd szárítják és kikeményítik. Kevesebb vizet használ, könnyű szövetekhez. Műszaki textíliákhoz használják és olyan szövetek, ahol minimális vegyszerhasználat kívánatos.

6. Kimerültség
A kimerítés során a textíliát fürdőben kell kezelni, ahol az égésgátlót fokozatosan felszívják a szálak.Az anyagot égésgátló oldatba merítik, amelyet azután felmelegítenek, hogy megkönnyítsék a felszívódást.Biztosítja az égésgátló anyag alapos és egyenletes eloszlását.Általában használják természetes szálak, mint a pamut és a gyapjú.

7. Hátsó bevonat
A hátbevonat a szövetek hátoldalára felvitt speciális bevonattípus, amelyet gyakran kompozit textíliákhoz használnak. Az égésgátlót a hátsó felületre alkalmazzák, általában vastag, pasztaszerű formában. Lángálló gátat biztosít, javítja a szerkezetet. a szövet integritása.Kárpitokhoz és nagy teherbírású textíliákhoz használják.

8. Oltás
Az oltás során égésgátló anyagokat kémiailag kötnek a textilszálakhoz. A szövetet égésgátló monomerekkel kezelik, amelyek ezután polimerizálódnak a szálakon. Tartós, hosszan tartó lángállóságot biztosít. Nagy teljesítményű, tartós égésgátlást igénylő anyagokhoz használják.

Ezek a technikák sokféle alkalmazási lehetőséget kínálnak textil égésgátlók , mindegyiknek megvannak a maga előnyei és megfelelő alkalmazása. A módszer megválasztása a textil típusától, a lángállóság kívánt szintjétől és a végfelhasználási alkalmazás speciális követelményeitől függ.