Hogyan lépnek kölcsönhatásba a foszfor alapú égésgátlók a poliészter szövettel, hogy megakadályozzák az égést?

A foszfor alapú égésgátlók kölcsönhatásba lépnek a poliészter szövettel, elsősorban egy kémiai folyamaton keresztül, amely fokozza az anyag égéssel szembeni ellenállását. Így működnek:

Elszenesedés: Magas hőmérsékletnek kitéve a foszfor alapú égésgátlók elősegítik az elszenesedett réteg kialakulását a poliészter szövet felületén. Ez az elszenesedett réteg gátként működik, lelassítja a hőátadást az alatta lévő anyaghoz, és megakadályozza a további égést.

Kiszáradás és térhálósodás: A foszforvegyületek a poliészter kiszáradását és térhálósodását okozhatják hevítés közben. Ez az eljárás csökkenti az égés során felszabaduló gyúlékony gázok mennyiségét, és növeli az anyag szerkezeti integritását hő hatására.

Gyúlékony gázok hígítása: Egyes foszfor alapú késleltetők nem gyúlékony gázokat (például vízgőzt vagy nitrogént) bocsátanak ki hevítés közben. Ezek a gázok felhígítják az oxigént a szövet körül, csökkentve a poliészter meggyulladásának valószínűségét.

Hasadás: Egyes esetekben a foszfor alapú késleltetőszer hatására a poliészter megduzzad, és habos, védőréteget képez, amikor hőnek van kitéve. Ez a duzzadó hatás tovább szigeteli az anyagot és védi a hőforrástól.

Ezeknek a mechanizmusoknak a kombinációja a foszfor alapú égésgátlókat hatékonyan csökkenti a poliészter szövetek gyúlékonyságának csökkentésében, amelyek egyébként hajlamosak megolvadni és megégni, ha tűznek vannak kitéve. textil égésgátlók hatékonyan csökkentheti a szövetek gyúlékonyságát, ezáltal növelve azok biztonságát tűz esetén, lelassítva a lángok terjedését, és minimálisra csökkentve a tűz által okozott károkat.