Elasztomer égésgátlók elsősorban mechanizmusok kombinációjával akadályozzák meg a tűz terjedését. A következő a fő működési mechanizmusa:
Fizikai szigetelés: Az égésgátlók az anyag felületén védőréteget képezhetnek, például kerámiaszerű vagy üvegszerű oxidréteget, amely beborítja az anyagot és elszigeteli az égő anyagot az oxigéntől, így megakadályozza a láng további terjedését. Ez a szigetelés csökkenti a hővezetést is az el nem égett területek felé, lassítva a tűz terjedését.
Kémiai hatások: Az égésgátlók kémiai reakciókon mennek keresztül az égési folyamat során, és ezek a reakciók segítenek meggátolni a lángok terjedését. Például egyes égésgátló anyagok magas hőmérsékleten lebomlanak, és vízgőzt vagy inert gázokat szabadítanak fel, amelyek hígíthatják az égéstermékekben lévő oxigént, ezáltal csökkentve a láng hőmérsékletét és égési sebességét. Ezenkívül az égésgátlók felszívhatják a hőt és csökkenthetik az égési terület hőmérsékletét, tovább lassítva az égési reakciót.
Gőzfázis-elnyomás: Az égésgátlók megzavarhatják a láng körüli oxigénellátást, és csökkenthetik az oxigénkoncentrációt az égési területen, így lelassíthatják az égési reakció sebességét. Ez a gázfázisú elnyomás gátolja a láng tágulását és kiterjedését.
Szabad gyökök befogása: Egyes égésgátlók megkötik a szabad gyököket, és megakadályozzák az égési láncreakció lezajlását. Az égési láncreakció a folyamatos lángégetés kulcsfolyamata. Az égésgátlók hatékonyan gátolhatják az égés fenntarthatóságát azáltal, hogy megzavarják ezt a folyamatot.
Az elasztomer égésgátlók több mechanizmuson keresztül működnek együtt, mint például a fizikai izoláció, a kémiai hatás, a gázfázis gátlása és a szabad gyökök befogása, hogy hatékonyan megakadályozzák a tűz terjedését és javítsák az anyagbiztonságot. Az égésgátlók azonban nem csodaszer, és égésgátlókat tartalmazó elasztomer anyagok használatakor továbbra is be kell tartani a vonatkozó biztonsági előírásokat és óvintézkedéseket a tűzveszély minimalizálása érdekében.
